őrjít
őrjít tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (-ni)
(ritka, költői) Őrjít vkit: vkinek az indulatait felkavarja, szinte őrültté teszi. . Minden szavad, igérésed hazug S háborító, dacos, nagy meztelenséged Örjít, lázít. (Ady Endre) || a. (bizalmas) Ne őrjíts!: ne izgass, ne zavarj, hagyj békében!
Igekötős igék: megőrjít.
