örökzöld
örökzöld melléknév és főnév
I. melléknév Levélzetét, ill. zöld színét télen is megtartó <növény(zet), lomb.> Örökzöld levél. A babér, a fenyő örökzöld növény. A tea örökzöld leveleket hajt. Feltűnik az örökzöld cserbokrok közül a danoló Manassé. (Jókai Mór) [A hegy] oldalain … szálas fenyők emelik örökzöld koronájukat. (Tolnai Lajos) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Folyton, örökké viruló, zöldellő; mindig zöld növényzetű. Örökzöld táj, vidék. A Monte Maggiore örökzöld tövében hamar fel fog gyógyulni. (Herczeg Ferenc) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, túlzó) Soha nem hervadó; öröké viruló, friss. Deríts szép álmokat örökzöld tavaszról Oh költészet! nekem. (Arany János)
II. főnév Télizöld (Vinca minor), ill. több borostyán- és fenyőfajta. Örökzöldet ültetett a sírra. Örökzölddel futtatta be a kerítést. A szigeti kertészet pálmái a közepén, oldalvást a folyondárok és egyéb örökzöldek… (Krúdy Gyula) A hantokon virág és örökzöld, enyhe reményű tiltakozásul a rothadás és az elmúlás ellen. (Nagy Lajos)
örökzöldes.
