őrség
őrség főnév -et, -e [ë, e]
1. Vminek az őrzését, felügyeletét végző, gyak. fegyveres személyek csoportja, csapata. Fegyveres őrség; gyári, múzeumi őrség. || a. (katonaság) Kül. őrszolgálatot végző, rendsz. fegyveres karhatalmi csoport, alakulat. Katonai, rendőri, tábori őrség; kettőzött, megerősített őrség; az őrség parancsnoka; őrséget állít ki; felváltja az őrséget; → felvezeti az őrséget; őrséggel erősít meg vmely helyet. Nemsokára le volt verve Tepelenti őrsége. (Jókai Mór) Testvéreim, … most még azt beszéljük meg, hogy a falak őrségét hogyan helyezzük el. (Gárdonyi Géza)
2. Ennek szolgálata. Őrségen van; őrségre (ki)rendel vkit; őrségre megy; őrséget áll; beosztja, ellenőrzi az őrséget. || a. Az ilyen szolgálat helye; őrhely. Őrségen áll; elmegy, kivonul az őrségre. Elaludt az őrségen. A bástyák és falak boltozatai előtt minden őrségnél tűz ég. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): 1. őrséglefegyverzés; őrségparancsnok; 2. díszőrség; határőrség; helyőrség; munkásőrség; nemzetőrség; polgárőrség; sztrájkőrség; várőrség; védőőrség; zászlóőrség.
őrségi.
