ősember
ősember [s-e] főnév
1. (embertan) A történelmi idők emberének fejlődési fokozatánál biológiailag alacsonyabb fejlődési fokozatot képviselő ember mint típus. Az ősember szerszámai kezdetlegesek voltak. Ez a szabadság a kőkorszak szabadsága, amikor az ősember ott ütötte le kőfejszével a másikat, ahol érte. (Móra Ferenc) Az őstörténészek alaptétele az, hogyha az ősember rájött egy eszközre vagy egy megmunkálási formára … [sokáig] ragaszkodott hozzá. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Nagy erejű, szenvedélyes természetű, félelmes külsejű, a társadalmi rendbe nehezen illeszkedő férfi. Apádat nem szabad másnak nézni, csak ami volt. Vadember volt … ősember … Óriási erő volt benne. (Móricz Zsigmond)
ősemberi.
