összeakaszt
összeakaszt ige
1. tárgyas <Két v. több dolgot, főleg járművet, alkatrészt> egymásba v. egymáshoz akaszt. Összeakasztják a mozdonyt és a kocsikat. Összeakaszt két láncot. || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Összeakasztja a tekintetét vkivel: kihívón ránéz vkire; mélyen a szemébe néz vkinek. Végigszemlélte a férfivendégeket, és a csinosabbakkal szívesen akasztotta össze a tekintetét. (Nagy Lajos)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Összeakaszt vkivel: összeméri erejét vkivel; összeakaszkodik. [A jegesmedve] megöli a tengeri oroszlánt a víz alatt, ha összeakasztanak egymással. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. tengely.
összeakasztás; összeakasztható; összeakasztó; összeakasztott.
