összecseng
összecseng tárgyatlan ige, (ritka) összecsöng (választékos)
1. (hangutánzó) <Több hang> együtt zeneileg kellemes összhangot ad; együtt cseng. A három kis harang összecseng. A képviselők olyanok, mint a kulcscsomag: szépen összecsengnek egy csomóban, de elválasztva mindenik más zárba tartozik. (Mikszáth Kálmán) || a. (irodalomtudomány) Rímel (1). A verssorok végei összecsengenek. Hajh! ne várd most …, Hogy a rímben egynehán’ tag Összecsengjen végtelen. (Arany János) Néha még csodálkoztam is azon, hogy sorai összecsengenek. (Kosztolányi Dezső)
2. (irodalmi nyelvben, hangutánzó) Összecsendül (1). Bort ide a billikomba! föl vele! | Csengjen össze tiszta ezüst kebele. (Arany János) A poharak … összecsengtek, a dal elhangzott. (Justh Zsigmond)
összecsengés; összecsengett; összecsengő.
