összecsődít
összecsődít tárgyas ige (rosszalló)
1. <Sok embert> egy helyre csődít. Jajgatásával összecsődítette a fél falut. Összecsődíté az egész falut egy instancia aláírása végett. (Mikszáth Kálmán) || a. <Vmilyen feltűnést keltő dolog> okozza, hogy sok ember összecsődüljön, egybegyűljön. Mulatozása összecsődítette a népet. Nézellete [= tekintete] csendesen nyugvék az egyéneken, kiket most bámész kíváncsiság csődített össze. (Kemény Zsigmond)
2. (túlzó) <Sok embert> összehív, meghív. Az esküvőre összecsődítették a falut. Az egész világ szépségeit mind összecsődítitek … a szépségversenyre. (Jókai Mór)
összecsődítés; összecsődített; összecsődíthető; összecsődítő.
