összecsomagol
összecsomagol ige
tárgyas <Különálló részekből, darabokból álló holmit> egy v. több csomagba rakva becsomagol. Összecsomagolta a könyveit, a ruháit. Kiválogatta számára az okmányokat …, a többit összecsomagolá. (Jókai Mór) Otthon összecsomagolta a legszükségesebbeket. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) Összecsomagoltál már? Összecsomagoltam és eljöttem. || b. (bizalmas) <Verekedés v. birkózóverseny közben> ellenfelét erőfölénnyel ártalmatlanná teszi, legyőzi. A csapos a garázda vendéget összecsomagolta és kitette.
összecsomagolás; összecsomagolható; összecsomagolt; összecsomagoltat.
