összeesik
összeesik tárgyatlan ige
1. <Élőlény> erejét v. öntudatát elvesztve elesik; lerogy, összeroskad. A gyászhír hallatára összeesett. Golyótól találva összeesett a katona. Szóláshasonlat(ok): összeesik, mint az üres → zsák. Barátom … összeesett az utcán, mentők vitték a kórházba. (Karinthy Frigyes)
2. <Anyag, tárgy – részeinek összehúzódása következtében –> terjedelmében megfogyatkozik, összenyomódik, láthatóan jóval kisebb lesz. A hóember a napsütésben összeesik. Nagyon összeesett a felfújt, a hab, a tészta. || a. (csak múlt időben) <Személy v. vmely testrésze> erősen lefogy, lesoványodik. Jó húsban volt eddig, de most már nagyon összeesett. Arca egészen összeesett. Az apád … erősebb volt. – Később összeesett. Ilyen vékony lett. (Kosztolányi Dezső) || b. (csak múlt időben) <Személy v. vmely testrésze> láthatóan legyengül, megrokkan. Nagyon összeesett szegény anyám. Eléálla Márkus, térdben összeesve. (Arany János) Hogy összeesett az öreg! Nem is csoda, csövestől éri a veszedelem. (Mikszáth Kálmán)
3. <Két v. több esemény> ugyanarra az időpontra v. időszakra esik. Névnapja és születésnapja összeesik. A két nagyapa látogatása összeesett. A … munkásbosszú … összeesett a megtalált levéllel, amit a fiatal … gépész … nem égetett el. (Móricz Zsigmond) || a. <Két v. több mozzanat> vmely időbeli jelenségnek ugyanazon a részletén jelentkezik. A hangsúly rendesen összeesik a nyomatékkal.
4. <Két v. több dolog> mennyiségben, v. kiterjedésben v. helyzetben egymásnak pontosan megfelel, egybeesik; összevág. A két gyerek súlya összeesik. A két szög összeesik. A névleges munkabér nem esik össze a reális munkabérrel.
összeesett; összeeső.
