összefacsarodik
összefacsarodik tárgyatlan ige
1. (ritka, népies, régies) Összecsavarodik, összezsugorodik. A nyers bőr kezd összefacsarodni. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vkinek a szíve nyomasztó érzés, keserűség következtében> összeszorul (3a), elkeseredik. S amint fő magában, amint gondolkodik Szive búbánatban összefacsarodik. (Arany János) Ijas … az öregúr arcába tekintett … és most annyira megszánta őt, hogy szíve összefacsarodott. (Kosztolányi Dezső)
összefacsarodás; összefacsarodó; összefacsarodott.
