összefirkál
összefirkál tárgyas ige
1. <Vminek a felületét> firkálva bepiszkítja. Összefirkálja a lépcsőház falát, a papírt.
2. (rosszalló) <Sok, de értéktelen írásművet> összeír (3). Életében sok mindenfélét összefirkált. Toldy s Fenyéry ti csak firkáltok hetet-havat össze; | Végre mivé lesztek? Por, hamu könyvetek is. (Vörösmarty Mihály)
összefirkálás; összefirkálgat; összefirkálható; összefirkáló; összefirkált.
