összehív
összehív tárgyas ige, (kissé népies) összehí
1. <Két v. több személyt> meghív, felszólít, hogy vhol megjelenjenek, összegyűljenek. A keresztelőre összehívták a rokonokat. Bakony erdő sötétsége Zsiványoknak volt a fészke, De most benne űzött vadak Laknak, igaz hazafiak. | Közöttök van – hogy ne volna? – | Kont István is a vadonba … Gondolkodik jó sokáig, Összehíja cimboráit. (Petőfi Sándor) || a. <Több személyt szóban v. írásban> felkér, hogy vhol, vmely megbeszélésen, értekezleten, tárgyaláson megjelenjenek. A dolgozókat tiltakozó gyűlésre hívták össze. A szervezet tagjait értekezletre hívták össze. Összehívtuk a szerb, a román, a horvát fiatal írókat. (Jókai Mór) Három hajdu futva vágtat Összehívni a bírákat. (Reviczky Gyula)
2. Összehív vmit: vmely szervezet, testület tanácskozását a tagok, az érdekeltek megjelenésének elrendelésével előkészíti. Összehívták a minisztertanácsot, az országgyűlést. A tavasszal összehívták a kongresszust. A társadalmi egyesületek feliratokat intéztek a kormányhoz. Sürgősen összehívták a parlamentet. (Nagy Lajos)
összehívás; összehívható; összehívó; összehívott.
