összehunyorít
összehunyorít ige
1. tárgyas Összehunyorítja a szemét: szemhéját szűk nyílásra összehúzza. Az erős fénybe nézve összehunyorította a szemét. Az őrnagy összehunyorítá szemeit, mintha selyemszálat válogatna. (Vas Gereben) Nagy kék szeme volt, de mikor nevetett, összehunyorította. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyatlan <Két személy> hunyorítva összenéz, gyak. a gúny v. kételkedés jeléül, v. hogy ily módon jelt adjon egymásnak. A két kujon összehunyorított.
összehunyorítás; összehunyorító; összehunyorított.
