összejár
összejár ige
1. tárgyatlan <Két v. több személy> gyakran, rendszeresen meglátogatja, fölkeresi egymást. Gyakran összejárunk velük. Nem szoktunk összejárni. A családjaink összejártak. Ők mihozzánk, mi őhozzájuk. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (bizalmas) <Vmely helyet, vidéket, tájékot> minden részében bejár, végigjár. Összejárta az egész határt. Összejárta miatta az egész várost. A kül országokat összejártam. (Csokonai Vitéz Mihály) S a változó szerencse szekerén A nagy világot összejártam én. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas <Kisebb területet> járkálással bepiszkít, v. tönkreteszi a növényzetét. Sáros lábával összejárja a szobát. A gyerekek összejárták a pázsitot. Az állatok összejárták a vetést.
Szólás(ok): (népies) Összejárja Tolnát (v. Toronyát), Baranyát: nagy területen mindenfelé megfordul; messze vidékeket bejár; sokat utazik, jár-kel.
összejárás; összejárható; összejáró; összejárt.
