összekötöz
összekötöz tárgyas ige
1. <Két v. több személyt, testrészt v. különálló tárgyakat> zsineggel, kötéllel, dróttal többszörösen megkötve, átkötve egymáshoz erősít. Összekötözték kezét, lábát. A könyveket zsineggel összekötözte. A rabokat összekötözték egymással. Összekötözte a csirke lábát. A nádkévéket gyékénnyel kötözték össze. Legelébb a város kapuit elállják, Hol az őrállókat mind fekve találják, Kötözik a lábát és kezeit össze. (Arany János) Szegen függ a puskája. Ócska, rozsdás, … a szíjja, amit megrágott az idő, kócmadzaggal van összekötözve. (Tömörkény István)
2. Összekötöz vmit: vmely madzag, kötél v. más hasonló tárgy két részét kötözéssel egymáshoz erősíti. Elszakadt cipőfűzőjét nagy nehezen összekötözte.
összekötözés; összekötözget; összekötözhető; összekötöző; összekötözött; összekötöztet.
