összekuporodik
összekuporodik tárgyatlan ige
<Ember, állat félelmében, a hideg v. testi fájdalom, betegség miatt v. elrejtőzés végett> testét kuporodva erősen összehúzza. A sündisznó érintésre összekuporodik. [A medve] behúzza magát, egy csendes, előre kiszemelt odúba, ott összekuporodik. (Jókai Mór) Ott guggoltunk összekuporodva a földön. (Mikszáth Kálmán) Mikor a lovas kivágtatott a tanyából – mint valami vakondok vagy sün, úgy mozdult meg az ól mögött valami barna csomó … A szíve facsarodott a tehetetlenségtől … A barna guba megint összekuporodott ott kinn a tarlón. (Móricz Zsigmond)
összekuporodás; összekuporodó; összekuporodott.
