összemosolyog
összemosolyog tárgyatlan ige
<Két v. több személy> egyetértően, kölcsönösen egymásra mosolyog. A beavatottak, a cinkosok, a titkot tudók összemosolyognak. A fiú és a leány összemosolyog. A fiú összemosolyog a leánnyal. A leányok huncutul összemosolyognak. Összenéz a két „hamis”, Össze is mosolyg. (Arany János) Zrínyiék összemosolyogtak, szemjátékuk azt látszott mondani egymásnak: „Milyen satnya faj ez!” (Mikszáth Kálmán)
összemosolygás; összemosolygó.
