összenyom
összenyom tárgyas ige
1. <Vmely testet> nyomással kisebbé, kisebb térfogatúvá tesz; összeszorít. Összenyomja a gumit. || a. Vmit összenyom: vminek szilárdságát ily módon megszünteti; lazává, lággyá tesz vmit. A főtt burgonyát péppé nyomják össze. A szőlőt szállítás közben egészen összenyomták.
2. <Vmely domború v. üreges testet> nyomva összelapít, lapossá tesz. Vigyázz, össze ne nyomd a kalapomat! Az összeütközés összenyomta az egyik vasúti kocsit.
3. (bizalmas, túlzó) Vkit szűk helyre beszorítva kellemetlen, fullasztó érzést okoz neki. Szegény gyereket nagyon összenyomták a villamoson. Jaj irgalom! hiszen te összenyomsz. (Vörösmarty Mihály)
4. (ritka) <Élőlényt> nyomással megöl; agyonnyom. Összenyomta a bogarat. A kocsi összenyomott egy kutyát.
5. (ritka) <Két v. több összetartozó dolgot, részt> egymáshoz nyom, egymáshoz szorít. Színehagyott ajkai fenyegetően voltak összenyomva. (Jókai Mór)
összenyomás; összenyomható; összenyomó; összenyomódik; összenyomott.
