összeölt
összeölt tárgyas ige
1. Felületesen, gyorsan, néhány öltéssel összevarr. Összeöltötte a szakadást.
2. (régies, irodalmi nyelvben) <Kart> keresztbe fon, keresztbe tesz. Két karját mellén összeöltve áll vala. (Kölcsey Ferenc)
összeöltés; összeöltet; összeölthető; összeöltő; összeöltött.
