összeolvad
összeolvad tárgyatlan ige
1. <Két v. többféle anyag, főleg fém> megolvadva összeforr, összekeveredik, egy anyaggá, egy ötvözetté válik. Összeolvad vmivé. A vörösréz és a cink sárgarézzé olvad össze.
2. Megolvadva eredeti alakját elveszíti. Összeolvadt a csokoládé a zsebemben. A hóember összeolvadt a napsütésben.
3. (átvitt értelemben) <Két, ritk. több nép, népcsoport> egyéni tulajdonságait, sajátosságait többé-kevésbé elveszítve eggyé válik, összevegyül. Az együtt élő népek gyakran összeolvadnak. A magyar annyi tenger viszontagság közt sem olvadt … össze más nemzetekkel. (Széchenyi István)
4. (átvitt értelemben) <Két v. több testület, társulat, intézmény> önállóságát feladva egymással egyesül. Két egyesület, szövetkezet, vállalat összeolvad.
5. (átvitt értelemben) <Két v. több hang, szín v. jelenség> úgy egyesül, hogy többé nem lehet őket megkülönböztetni egymástól. A mennydörgés és az ágyúszó összeolvadt. Lassan sötétedett. A félhomályban eltűnt a leány, összeolvadt anyjával. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, választékos) Összeolvad vmibe v. vmivé: <két v. több hangszín v. jelenség> így egyesülve létrehoz vmit. A sok apró zaj nagy lármába olvadt össze. Hegy és völgy, rét és erdőség egy bájló tájképpé olvadnak össze. (Eötvös József) Bármily rekedt hang, jajszó és sohaj Dallamba olvad össze míg fölér. | Így hallja azt az Isten is, azért | Hiszi, hogy jól csinálta e világot. (Madách Imre)
6. (átvitt értelemben, költői) <Érzelem, lelki jelenség> egyesül, egységet alkot, összeforr. Modorában a lovagiasság és szilajság, … ábránd és józan ész olvadnak össze. (Gyulai Pál)
7. (átvitt értelemben, ritka) <Szám, mennyiség> feltűnően nagymértékben leolvad (2). Csaknem semmivé olvadt össze a vagyona. Szerencse, míg mosolyg ránk, nincs szüke Barátnak …; a bajokban Elhulladoznak s számok összeolvad. (Vörösmarty Mihály) Beh összeolvadt a számunk! | Szegény jó Magyarországunk, | Csupán harminc ember maradt Védeni szabadságodat. (Petőfi Sándor)
összeolvadás; összeolvadó; összeolvadt.
