összeráncol
összeráncol tárgyas ige
1. <Kelmét, ruhadarabot> cérnával ráncokba szed, behúz. Összeráncolja a függönyt, a szoknyát.
2. <Homlokát, szemöldökét töprengése, gondolkodása, ill. nemtetszése, bosszúsága, haragja jeléül> redőkbe, ráncokba vonja össze. Az öreg Olej … összeráncolta homlokát e hírre. (Mikszáth Kálmán)
összeráncolás; összeráncolható; összeráncoló; összeráncolódik; összeráncolt; összeráncoltat.
