összeroncsol
összeroncsol tárgyas ige
<Szerves testet, tárgyat> roncsolva egészen tönkretesz, fölismerhetetlenné torzít. A golyó összeroncsolta az arcát. Útközben a hajót zivatar roncsolta össze. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Vkinek egészségi állapotát, idegzetét> teljesen tönkreteszi. A hosszú virrasztás … tökéletesen összeroncsolta. (Tolnai Lajos)
összeroncsolás; összeroncsoló; összeroncsolt.
