összesúg
összesúg tárgyatlan ige (rosszalló)
1. <Két v. több személy> súgva szót vált, súgva beszél egymással. Háta mögött összesúgnak. Ti összesúgtok? nyilván szóljatok, Vagy a barátság köztünk megszünik. (Vörösmarty Mihály) Összesúgott a család, mint a rablók. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Összesúg vkivel: titokban tárgyal, egyezkedik vkivel. Érkezik a vad pogány, sereggel: | György, a barát, összesúg ezekkel. (Arany János) Egy-egy leányképű ifjú … összesúg a bejáratos vénasszonyokkal. (Jókai Mór)
összesúgás; összesúgó.
