összetekint
összetekint tárgyatlan ige (ritka, irodalmi nyelvben)
<Két személy> egymásra tekint; összenéz. Sajkán komor arccal … Két harc fia ül s vadan összetekint. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Egyetértve, azonos v. hasonló gondolattal egymásra tekint. A fiatalok összetekintének, mindenik érezte, hogy … a másiknak gondolatkörébe tekint. (Vas Gereben)
összetekintés; összetekintő.
