összeütődik
összeütődik tárgyatlan ige
<Két v. több dolog> egymásba, egymáshoz ütődik (véletlenül, v. úgy, hogy vki összeüti). Fejük összeütődött. Az üvegek összeütődtek. A kocsikerék … megbillenve, a … hintón akkorát vetett, hogy a két jó barát összeütődött. (Vas Gereben)
összeütődés; összeütődő; összeütődött.
