összezilál
összezilál tárgyas ige (választékos)
1. <Szálas anyagot, főleg hajat> természetes rendjében meglazítva zilálttá tesz, összekuszál, összeborzol. A szél összezilálta a haját. Zsófi százszor kapott kedvet ujjával összezilálni haját. (Kemény Zsigmond) Cornelius mester, a városi karmester az oboa feletti bosszúságában végképpen összezilálta hosszú fürteit. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) <Vminek a menetét, rendjét> megzavarja, áttekinthetetlenné teszi; összekuszál. Összezilálta az ügyeket.
2. (ritka) <Lelket, érzést> felkavar, összezavar. Az eset összezilálta kedélyét. [A lány] vízbeugrása … egész élete pályáját összezilálta. (Jókai Mór)
összezilálás; összezilálható; összeziláló; összezilálódik; összezilált.
