ősz [1]
ősz [1] főnév -t, -ök, -e [e]
1. Az időjárás fokozatos hidegedésével, télbe forduló évszak; nálunk szeptember, október, november hava. Az idei, a múlt, a jövő őszi; beköszöntött az ősz; az ősz elején, végén; ősz idején, őszkor v. ősszel; ezen az őszön; kora tavasztól késő őszig; őszre → kelve. Jól benne vagyunk az őszben. Szóláshasonlat(ok): hull, mint ősszel a → légy. Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, én nekem. (Petőfi Sándor) Sivár, őszt jósló, nyári nap. | Enyészet közelg, jön a tél. (Ady Endre) Párisba tegnap beszökött az Ősz… (Ady Endre) A gyár körül az ősz ólálkodik. (József Attila) || a. (csillagászat) <Az északi féltekén> az az évszak, amely a szeptember 23-i napéjegyenlőségtől a december 22-i napfordulóig tart. || b. Az elmúlt évi v. az ezután következő ilyen évszak. (Az) ősszel, őszkor, ősz óta történt; (az) őszre várható.
2. Erre az évszakra nálunk jellemző esős, ködös idő, időjárás. Barátságtalan, csapadékos, nedves, szeles ősz; hosszú, késő, korai ősz; őszre jár, fordul az idő; őszre → hajlik az idő. Elkezdődtek sorjába a napok; hirtelen, sáros, esős ősz, pállott, nehéz ködök. (Kaffka Margit)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A hanyatlás, az elmúlás, a reménytelenség időszaka, ill. ennek hangulata. Az élet ősze. Az életnek őszén tapasztaljuk, hogy gyarló volt egykori hitünk. (Vas Gereben) Tele már a szívem Keseredő ősszel. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): őszidő.
