ösztövér
ösztövér melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (népies) Sovány, nem zsíros <állat, ill. test, hús>. Ösztövér hús, ökör, szalonna. Az ösztövér sertés mindig makkal álmodik. (Kemény Zsigmond) Egy cseléd vizet tesz félakós bögrében … Más a vékonypénzü nyúlat szalonnázza, Hogy csöpögjön zsirtól ösztövér csontváza. (Arany János) || a. (népies) Sovány, vézna <személy>. Ösztövér ember. [A pap] versenyt bírt futni az ösztövér sekrestyéssel. (Jókai Mór) Egy-egy ösztövér … menyecske jött néha szembe, csendesen köszöntve. (Kaffka Margit)
2. (irodalmi nyelvben) Magas, vékony <tárgy>. Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel. (Arany János) Sötét az éj. Künn vad vihar dul | … Benn ösztövér gyertyák lobognak. (Arany János)
3. (ritka) Száraz, meddő, terméketlen <föld, talaj>. A mezőkőn, s legelőkön cseppjei a harmatnak Az ösztövér földre, kövér áldásokat húllatnak. (Csokonai Vitéz Mihály) Az összes uradalmak javát magadnak tartottad, a meddő, ösztövér részt odahagytad a háborúban távol járt … nagybátyának. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, költői) Szegényes nem kielégítő. Ösztövér remény is táplálhat. (Csokonai Vitéz Mihály) Hát az árnyék vastagabb-e? | Törzsökebb-e, izmosabb-e? | S a valóság ösztövér? (Vörösmarty Mihály) Mit énekelnek ezen örökösei a Mátyás alatt oly virágzó eposznak? … bibliai tárgyat, erkölcsi ösztövér tanulság kedviért. (Arany János)
ösztövéredik; ösztövérít; ösztövérség.
