packáz [2]
packáz [2] tárgyatlan ige -tam, -ott, -zon packázik
1. (iskolai, régies) Packát [2] ad, lapos fadarabbal vkinek a tenyerébe üt. || a. (népies) Két egymással szemben álló gyermek összeszorított két ujjával játékból egymásnak a kinyújtott mutató- és középső ujjára csapdos, hogy lássák, ki bírja tovább. Gyere packázni!
2. (átvitt értelemben) Hatalma, ereje, fölénye tudatában v. a másik fél kiszolgáltatottságát kihasználva úgy bánik vkivel, hogy viselkedése, intézkedései durván sértik az illető érdekeit, önérzetét. Packáz vkivel. Nem lehet packázni vele. Ne hagyj packázni magaddal! Gyáván viselte magát, hogy packázni hagyott magával egy siheder által. (Mikszáth Kálmán) Nem enged ez magával sokat packázni. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: elpackáz; kipackáz.
packázó.
