pácol
pácol tárgyas ige -t, -jon
1. Vmilyen pácba (1–2) tesz vmit. Bőrt, húst pácol. Pácolták, szárították, sózták, füstölték a halat. (Eötvös Károly) Költsél epedő verseket; pácolj prágai módra sonkát; | gyűjts gyógynövényt; fejts kőszenet | … – a tőkéseké a haszon. (József Attila)
2. Páccal (2) vmilyen színűre fest vmit. Feketére pácolták a bútort. Dióbarnára pácolták a szekrényt.
3. (mezőgazdaság) <Kevert, felaprított takarmányt> rétegenként melaszos v. sós vízzel v. moslékkal meglocsol, és egy-két napig állni hagy. || a. Dohányt pácol: ízesítő, szagosító anyagokat tartalmazó páccal dohányt bepermetez. Otthon ő maga pácolta pipadohányát. Bizonyos cigarettafajták dohányát pácolják.
Igekötős igék: bepácol.
pácolható; pácoló; pácolt; pácoltat.
