palástol
palástol tárgyas ige -t, -jon
1. (ritka, régies) Vmit fed, takar, hogy azt, ami alatta van, láthatatlanná tegye. Eladá a telket, a nemesi házat, Gunyhót raka földjén, sárbul, mint a fecske, Nem palástolá mész oldalán a mázat. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Érzelmet, lelkiállapotot> vmely külszín, látszat v. leplező viselkedés, cselekvés stb. által takar, rejt, titkol, ill. titkolni, álcázni igyekszik; leplez. Palástolta megindultságát. Igyekezett palástolni örömét. Minek köszönjük e rendkívüli szerencsét? kérdé Bánfi, udvariassággal palástolva zavarát. (Jókai Mór) Kissé behúzta bal vállát, idegesen, mintha ezzel akarná palástolni zavarát. (Kosztolányi Dezső) A báró … nem tudta … izgalmát palástolni: idegeinek szüksége volt a hazárd borzongásra. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely nem kívánatos állapotot, tényállást> vmilyen megtévesztő eljárással titkol, titokban tart, leplez, takargat, ill. igyekszik ezt tenni; leplez. Palástolta a mulasztásokat, a visszaéléseket. Nem palástolhatni, hogy … néhány év óta lazult az irodalmi morál. (Arany János) Fogyatékosságát csodálatos agyafúrtsággal palástolta, úgyhogy legközvetlenebb környezete sem tudta, voltaképp hányadán is áll a látással. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: elpalástol.
palástolás; palástolható; palástoló; palástolt.
