pall
pall tárgyas ige -ott, -jon; -ani palol -t, -jon (tájszó)
1. Pálcával v. kézzel üt(öget), ver(eget), ill. így porol vmit. A ruhát pallja.
2. <Szemes terményt> a polyvától, szeméttől rostálva v. szelelve megtisztít; rostál; szelel, szór. Árpát, tengerit pall.
Igekötős igék: elpall; kipall; lepall; megpall.
pallás; palló; pallott.
