pamacs
pamacs főnév -ot, -a
1. Nagyobb fajta, durva ecset; szőrpamacs. Pamaccsal befestette az ajtót, az ablakot.
2. (kissé bizalmas) Borotvapamacs. Beszappanozta magát a pamaccsal.
3. Puha, szálas anyagból (pihéből, gyapotból stb.) készített kis, gömbölyű pipereeszköz, amellyel púdert, szépítőszert juttatnak az arcra. Púderes, rizsporos pamacs. Bőrét könnyedén érintette a rizsporos pamaccsal. (Kosztolányi Dezső) Festeni is szokta az arcát, … már csak ingerkedésből is; mert az ura haragudott ezért: de ma nem nyúlt a piros pamacshoz. (Babits Mihály)
4. (tájszó) (Rendsz. liba szárnytollából készült) ecset, amellyel a kalácsra tojásfehérjét kennek.
5. Rongyból v. más puha anyagból készített kis, labda alakú gombolyag. A szűcs munkája közben pamacsot is használ. Nem szoptatják gyermekeiket, hanem szájukba dugott bódító pamaccsal hallgattatják el őket. (Jókai Mór)
6. (bizalmas) <Ember, állat testén> bojtszerű v. ecsethez hasonló szőr- v. tollcsomó. Egy szakállnak csúfolt pamacs volt az állán. Az oroszlán farkának végét bozontos pamacs díszíti.
Szóösszetétel(ek): borotvapamacs; púderpamacs; szőrpamacs.
