papol
papol ige -t, -jon
1. tárgyatlan (bizalmas, rosszalló) Úgy beszél, szónokol, hogy a másik fél nem veszi komolyan. Nekem ugyan hiába papolsz! No szolgabíró öcsém, most már papolj! (Jókai Mór) || a. tárgyatlan Sokat (össze)fecseg. Egész nap papol. Borzasztó, mennyit tud papolni! Belerúgtam a férfiakba, mint a vadon nevelt kanca az ordasba … De eleget papoltam. (Krúdy Gyula) || b. tárgyas (ritka) Sok haszontalanságot papolt. || c. tárgyas (tárgy nélkül is) Fontoskodva, oktató hangon beszél. Mindig azt papolja, hogy jobban kellene takarékoskodnom. Könnyű volt neki papolnia! Imádkozzunk a bor istenéhez S hagyjuk a világot papolnia, Hogy ki a bort szereti, ez és ez. (Petőfi Sándor) A télen … a kerítést is lelopták … tüzelőnek; akkor az udvarba hívatta a zselléreket, és valami … prédikációt papolt nekik jussról meg „tulajdon”-ról. (Kaffka Margit)
2. tárgyatlan (tájszó, régies) Egyházi beszédet mond, prédikál (1). Ha nevelő, neveljen, ha pap, papoljon. (Eötvös József) A templomba kell járnom, papolnom, halottat temetnem! (Tompa Mihály) || a. (ritka, régies) Prédikál (1a). Tűrj békeséggel, ezt papolta az | apáturunk is sokszor: … úgy, de tömve volt magának A gyomra. (Katona József)
Igekötős igék: agyonpapol; elpapol; kipapol; összepapol; telepapol.
papolgat; papoló.
