parancsnok
parancsnok főnév -ot, -a
Katonai (jellegű) alakulat, szerv, intézményparancsadási joggal felruházott vezetője. A katonai akadémia, a laktanya, a tábor parancsnoka. A katonák tisztelik és követik parancsnokukat. Nekiindultak vágtatni, mert ha meghal a parancsnok, akkor elveszti a fejét mindenki. (Móricz Zsigmond) || a. Katonai ellenőrzés, megszállás, védelem. alatt álló helynek, közigazgatási szervezetnek v. polgári alakulatnak katonai vezetője. Az üzem, a vár, a város parancsnoka. Magas Murányvárba amint feljutottam, | Annak parancsnokát kérdezém legottan. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. parancsnokhajó; parancsnokhelyettes; 2. állomásparancsnok; csapatparancsnok; dandárparancsnok; ezredparancsnok; főparancsnok; hadosztályparancsnok; hadtestparancsnok; házparancsnok; körzetparancsnok; osztályparancsnok; őrparancsnok; őrsparancsnok; rajparancsnok; szakaszparancsnok; századparancsnok; szobaparancsnok; táborparancsnok; törzsparancsnok; várparancsnok; városparancsnok; zászlóaljparancsnok.
parancsnokoskodik.
