parancsolat
parancsolat főnév -ot, -a v. -ja
(régies) Parancs (1, 1 a, 2). Fogadá udvarnok a várkapu alatt, Mert vala már hagyva neki parancsolat: | Hogy Toldinak adjon tiszta szobát hálni. (Arany János) Megnézem, mondok, hogyan hajtják végre parancsolatomat. (Jókai Mór) || a. (régies) Ennek külső formája. Írásbeli, írásos parancsolat. A vezér parancsolatot küldött, hogy megfogják mind az érseket, mind a papjait, és fogva vigyék Konstancinápolyban. (Mikes Kelemen) Estve jött a parancsolat Violaszín pecsét alatt. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (vallásügy) A tízparancsolat vmelyik pontja, szabálya, parancsa. Az első parancsolat; megtartja a parancsolatokat. Ferenc, noha megtartotta a parancsolatokat, … nem volt istenkedő ember. (Móra Ferenc)
Szóláshasonlat(ok): olyan v. úgy (megy vmi, csinál vmit), mint a parancsolat: <nyomósító, fokozó értelemben:> a kívánságnak megfelelő(en); kellő rendben, ahogy kell; frissen, készséggel.
Szóösszetétel(ek): tízparancsolat.
