parasztos
parasztos melléknév -an, -abb
1. Parasztok körében szokásos, parasztra jellemző; olyan, mintha paraszti eredetű volna. Parasztos beszéd, stílus; parasztos divat, ruha, szokás; parasztos életmód, viselkedés. Kukorica Jancsi becsületes nevem; Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem. (Petőfi Sándor) Édesapámnak valósággal meg kellett verekednie mindenkivel, akit … megelőzött … Apró, szúrós parasztos gúnyban volt része, de ő vastagon adta vissza. (Móricz Zsigmond)
2. (1945 előtt, rosszalló) <Magukat a néptől elkülönítő, a dolgozó osztályokat lenéző személyek szóhasználatában:> az ún. „úri” illem szabályait nem ismerő és ezért bárdolatlannak, otrombának tartott <személy>. Parasztos alak, ember. Rút nézni, hogyha költő Szőrös, parasztos. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Régi szerelme … finom beszédével milyen úrias …, az ő bronzbőrű, parasztos urához képest. (Nagy Lajos) || a. Ilyen személyre valló, rá jellemző <külső, megnyilatkozás>. Parasztos külső, megjelenés, modor.
parasztosodik; parasztossága.
