pattogás
pattogás főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
Általában a pattog igével kifejezett cselekvés, folyamat, ill. hangjelenség.
1. Az a tény, hogy vmi pattog (1). A labda, az ostor, a tűz pattogása; a rőzse pattogása a tűzön. Idegesít ez a folytonos pattogás. S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. (Petőfi Sándor)
2. (ritka) Ostorral, korbáccsal adott (csattogó) ütés. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj. (Petőfi Sándor) Rátok az ostor pattogása vár. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Az a tény, hogy vmely beszéd, dallam, ritmus pattog (6), jól tagolódva lüktet. Ritmusra szomjas gyermeki lelke itta a latin szavak pattogását. (Babits Mihály)
4. (átvitt értelemben) Hangos, indulatos v. katonásan kemény, tagoltan, erősen hangsúlyozott kiabálás, veszekedés, pörlekedés. A menyecske, az őrmester pattogása. Idegesen hallgatta az örökös pattogást. Megbánta hirtelenkedő pattogását. Állva is összeveszhetünk, kedves úrfi! kezdi a pattogást. (Vas Gereben)
