pedz
pedz [e v. ë] tárgyas ige -ett [ë], peddzen [e-ë v. ë-ë]; -eni [e]
1. (ritka) (Többször) könnyedén, gyengé(de)n, éppen csak hogy érint vmit. Nem üt a szeg fejére, csak pedzi. Lódúl sete Lőrinc új viadalára, | Se látva, se hallva, az utolsó percig, Mikor egymás pajzsát szinte bizony pedzik. (Arany János)
2. <Hal a horgon függő csalétket> harapdálni, rángatni kezdi. Már pedzi! A víz színén úszó parafa mozgása jelzi, hogy a hal pedzi a horgot.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> vminek a megértéséhez, vmely probléma megoldásához közel jár; kezdi (már) érteni; sejti. Nem is pedzi: semmit sem tud belőle, egyáltalán nem érti. Pedzem már, hogy mit akar. Kezdem … már pedzeni, hogy miben sántikálnak. (Mikszáth Kálmán) Egy kis vidámság, | sok-sok sóhajtás. | Sejted-e már mi, | pedzed-e, pajtás? | Nincs nála nagyobb jó | mert ez a kincs. | Úgy hívják: élet. (Kosztolányi Dezső)
pedzeget; pedzés; pedzett; pedző.
