példány
példány főnév -t, -ok, -a
1. Általában több egyforma v. hasonló dolog egyike. A számlát két példányban állították ki. A kvarckristályoknak egy ritka szép példányát találták a barlangban. Az ősvilág kihalt állatjai Valódi példányokban állnak itt Mind jól kitömve. (Madách Imre) Jobb példát nem lehet ki sem tenyészteni, mint apám és anyám karakterét … mert felfogásom szerint a magyar társadalmi rétegeződés valósággal mint melegágyi példányokban ütközött bennük. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely nyomdaterméknek, ill. kézírással sokszorosított műnek egy darabja. → Köteles példány. A lap egymillió példányban jelenik meg. A kéziratot három példányban másolja le. A szerző tíz példányt kapott a könyvéből. Ne mulaszd el … [a] kiáltványokat számtalan példányban leíratni. (Jókai Mór) E művek rengeteg sok példányban fogytak el. (Nagy Lajos)
2. (régies) Vmely személy, dolog mint vmely típusnak jellemző képviselője; egy a sok hasonló közül. Szomszédom egy jó kinézésű birtokos volt, és átellenben vele egy hasonló példány ült. (Vas Gereben)
3. (régies, választékos) Példa(kép), minta(kép). Európa játékszínei a görög példány után képzették magokat. (Vörösmarty Mihály) Példányul említék házi boldogságunkat. (Szigligeti Ede)
Szóösszetétel(ek): cserepéldány; díszpéldány; kézipéldány; lappéldány; másodpéldány; súgópéldány; támpéldány; tiszteletpéldány.
példányos; példányú.
