pellengér
pellengér [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e], (régies) pelengér (történettudomány)
Nyilvános téren álló oszlop, amelyhez a bűnöst hozzákötözték, ill. ketrec, amelybe bezárták, hogy kitegyék a közmegvetésnek, meggyalázásnak. Pellengérre állít v. (régies) hurcol vkit: (átvitt értelemben is) nyilvánosan megszégyenít, közmegvetésnek teszi ki; pellengérre való: csirkefogó gazember. A rágalmazókat, a feslett életűeket és a tolvajokat régente pellengérre állították. Megmentette attól, hogy úgy üljön a számára kijelölt helyen, mintha a pellengéren ülne. (Ambrus Zoltán) Lám megcsúfoltak … Szolgádat pellengérre állították. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): pellengérfa; pellengérkalitka; pellengérketrec; pellengéroszlop.
pellengéres.
