plebsz
plebsz [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e], (ritka) plebs (csak egyes számban)
1. (történettudomány) <Az ókori Rómában> a lakosságnak politikai jogokat (eleinte) nem élvező rétege. A plebsz elégedetlenkedett.
2. (1945 előtt, rosszalló) <Az uralkodó osztályok szóhasználatában:> a dolgozó, jogfosztott, megvetett és lenézett nép. Nem törődik vele, mit gondol a plebsz. Juttat valamit a plebsznek is. Pezsgőt … hozatott és vizespoharakat rendelt hozzá. Így előkelő az a vidéken, hogy a plebs ne tudja, mit isznak az urak. (Mikszáth Kálmán) A fátyol borult, az asztal terült, | Örült az úr -rend a Deáki tettnek … Mindenki támadt, élt és szabadult, Csak a plebs maradt egyedül a listán. (Ady Endre) || a. (ritka, bizalmas, gyak. tréfás) <A vezetőkhöz, illetékesekhez, benfentesekhez képest> a vezetett, kívül álló, illetéktelen csoport; tömeg. Főnök lett, de továbbra is a plebsszel érez.
