poén [1]
poén [1] főnév -t, -ok v. -ek [ë], -ja v. -je [e] (választékos)
<Vmely rövidebb irodalmi mű (epigramma, dal, novella) v. elbeszélés, szójáték, főként élc, adoma végén> csattanó befejezés. Elrontja a poént; lelövi a poént; elneveti a poént. Ez volt az ő finom humora, aminek én mindig elrontottam a poénjét … (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Feltűnő esemény, meglepő fordulat; szenzáció. Óriási poénnek számított, hogy egy igen előkelő dáma … szeszélyes kedvében védelmébe vette az üldözöttet. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): poéngyilkos.
poénos.
