poklos
poklos melléknév és főnév (régies)
I. melléknév -an, -abb
1. Bélpoklos <személy>. Poklos beteg.
2. (költői) Pokolhoz hasonló, hozzá tartozó, vele kapcsolatos. Valamint mély poklos üregben Hol szilajúl sívó ördögfiak üldözik egymást, | Oly vala itt a zaj viadalmi körében Ozulnak. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ok, -a Bélpoklos személy. A poklosok háza. Meggyógyította a poklosokat.
Szóösszetétel(ek): bélpoklos.
poklosodik; poklosság.
