pompázik
pompázik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (régies) pompáz
1. <Tárgy> szépségével v. helyzetével szembeötlik; ékeskedik. Májusfa pompázott a ház előtt. Az asztalon egy gyönyörű váza pompázott. Viseltes, de cifra és drága ruha pompázott rajta. (Gyulai Pál) A klastrom tölgyfa kapuja felett a védszent képe pompázott. (Herczeg Ferenc) [A lámpa] fényével akkor pompázhat csak, | Mikor én, az Ember, akarom. (József Attila) || a. Vmi gazdag változatban mutatkozik. Az őszi erdő ezer színben pompázik. Szállt az illat. Zengett, pompázott | Khiron kertje. (Ady Endre)
2. (régies) <Személy> választékos külsejével, díszes ruhájával újra meg újra magára vonja a figyelmet. A nászruha, még új, bár régi, A mostoha már nem kiméli, Pompázik benne. (Kiss József) || a. (régies) <Ruhában, ruházkodásban> fényűzést fejt ki; fényűzően öltözködik. Színésznőink többet pompáznak, mint helyzetük megengedi s talán a színészet kívánja. (Vörösmarty Mihály) || b. (régies) <Külsejével v. viselkedésével> hatni akar, hatásra vadászik. Begyeskedik, – mint volt szokása mindig Pompázni a tragoediáiban. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Zeno egyike volt Raguza híres versíróinak …; verseket is tudnék tőle idézni, ha a latinosságommal akarnék pompázni. (Jókai Mór)
pompázás; pompázgat; pompázó.
