porta
porta főnév portát, portája
1. (népies) Falusi, kisvárosi belső telek, a rajta levő épületekkel együtt. Családi, közös, régi, saját porta; kertes porta; rendben tartja a portáját. Az egész faluban nincs még egy olyan takaros porta. „Istenem uram, Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!” | „Kendé bizony az árnyéka!” … „De az én portámon zengett: Hogy illetné a fütty kendet!” (Arany János) János uram portáján egész tócsák állanak. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies) A portán levő ház. Új portát építtet. A takaros, fehérre meszelt porta most a csöndben aludt. (Kosztolányi Dezső) || b. (ritka) Az ebben lakók összessége. Haragban van a két porta.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Rendsz. szólásszerű kifejezésekben.) Családfőnek, gazdának, vezetőnek legközelebbi környezete, saját magával, háztartásával, munkásságával kapcsolatos, ügyei, ill. az a hatáskör, amelyben vkinek rendelkezési joga van. → Úr a saját portáján; rendet teremt a maga portáján. Nézzen előbb körül a saját portáján. A mi portánkon minden rendben van. Az ősi föld Zsellére csak és várja az időt, Mikor saját portáján úr leszen. (Juhász Gyula)
3. (történettudomány) A török szultán palotája; a nagyvezír székhelye, udvara, hivatala. Fényes porta; → magas porta. Követségbe ment a portához. A porta újabb adót kért. Holnap megindúlunk Drinápoly felé, hogy ott meglássuk azt a hatalmas, és sok feleségű császárt, és a fényes, tündöklő portát. (Mikes Kelemen) Majd a Magas Portán dalt mondott álmos agáknak | és a kegyes Szultán hallgatta az árva Emigránst. (Kosztolányi Dezső)
4. (régies) <Nagyobb épülettel kapcsolatban:> kapu. Zárva volt az aranyszárnyú porta, S a kurjantását nem hallotta senki. (Juhász Gyula)
5. A portás fülkéje v. annak közvetlen környéke. Elmenetelekor a kulcsot leadta a portán. Üzenetet hagyott a portán. Kirakva csomagja a hallban már. | Portán a személyzet karban vár. (Babits Mihály)
portai.
