pozitivizmus
pozitivizmus főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (filozófia) Az a burzsoá filozófiai irány, amely arra hivatkozva, hogy a megismerés nem lépheti túl az érzéki észleletek határát, meg akarja kerülni a világnézet alapvető kérdéseit, a lét és a tudat viszonyának a problémáját, s bár látszólag kivonja magát a materializmus és az idealizmus harcából, végső soron mégis a szubjektív idealizmus egyik burkolt válfaja.
2. (tudományos) Az a – főleg a XIX. század polgári tudományát jellemző – irányzat, amely a tudományos kutatás célját az ún. pozitív tényeknek, a tapasztalatilag adottnak az egzakt leírására korlátozza, s adatgyűjtő és -rendszerező munkájából eleve kirekeszti a jelenségek lényegének és legfőbb okainak vizsgálatát. A polgári szociológia pozitivizmusa.
