pózol
pózol tárgyatlan ige -t, -jon (rosszalló)
<Hatásvadászatból> mesterkélten, modorosan, nagyképűen viselkedik. Hiányzott belőle az őszinteség, csak pózolt. A halálos ágyon … még a színészek se pózolnak. (Gárdonyi Géza) || a. <Szellemi megnyilvánulásaiban> modorosnak, hatásvadászónak mutatkozik. Pózol a poéta, aki csinált, mesterséges formában beszél. (Ady Endre)
pózolás; pózoló.
