prókátor
prókátor főnév -t, -ok, -a, (ritka, elavult) prokátor
1. (régies) Ügyvéd (1). → Fogas prókátor. Prókátoromat … tegnap hozák hozzám, nem tudom minek, mert meg nem engedék, hogy vele tanú nélkül szóljak. (Kazinczy Ferenc) Irt a deák, az ács furt: meg nem unta Prokátor a pört. (Tompa Mihály) || a. (rosszalló) Zugügyvéd. Hol a bizalom, ha nem az ügyvédben? … Döme nem ismert mentséget ama zsaroló prókátoroknak, kik e nemes mesterséget bélyegessé tették. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkiért közbenjáró, vkinek ügyét képviselő személy.→ Fogadatlan, → hívatlan prókátor. Nem fogadtalak meg prókátornak! … (Mikszáth Kálmán)
Közmondás(ok): Fogadatlan prókátornak ajtó mögött a helye: aki kéretlenül avatkozik olyan dologba, amihez nincs köze, az durva visszautasításra számíthat.
Szóösszetétel(ek): 1. prókátorész; prókátorfogás; prókátormesterség; 2. tyúkprókátor.
prókátori; prókátorkodik; prókátoros; prókátorság.
