proklamál
proklamál tárgyas ige -t, -jon
1. (választékos) <Főleg politikai eseményt, tényt> ünnepélyesen, hivatalosan közhírré tesz, meg- v. kihirdet, kikiált, kijelent. Proklamálták az új alkotmányt, a köztársaságot. Proklamálták az ország függetlenségét. Nehány szóvivő fiatalember … abban állapodott meg, hogy másnap reggel proklamálja a forradalmat. (Vajda János) Scheidemann november 9-én proklamálta a német köztársaságot. (Kuncz Aladár) || a. (ritka, választékos) Vkit (vmit) vmivé v. vminek proklamál: ünnepélyes nyilatkozattal, kijelentéssel, kikiáltással vmivé kijelöli. A harcok vezetőjének proklamálták.
2. (régies) Elvként, követelésként, programként (2) vall, hirdet vmit. Az 1848-iki korszak … proklamálta … „az egyenlő szabadság, egyenlő jog, egyenlő kötelesség” nagy elvét. (Kossuth Lajos) A mi fejedelmünk nemcsak a vallásszabadságot proklamálta, hanem még a vallások közötti jó egyetértést is. (Jókai Mór)
proklamálás; proklamálható; proklamáló; proklamált; proklamáltat.
